Az önkéntesség jótett és terápia – vallja Mária, aki már tíz esztendeje a Máltai Szeretetszolgálat önkénteseként dolgozik, és a Hét Önkéntese lett.

Íme Mária bemutatkozása!

Nevem: Privigyei Jánosné Bálint Mária Mosonmagyaróváron születtem és ott éltem, míg férjhez nem mentem. Mivel férjem szabolcsi, ideköltöztünk és itt éltünk. 1972-ben fiam született, aki Ócsán a madárvárta vezetője lett, így elkerült a szülői háztól. Férjem sajnos beteg lett 2011-ben elhalálozott. Egyedül maradtam, a fiamhoz nem akartam költözni, a mosonmagyaróvári szálak, már nem éltek, igy lehetőséget kerestem, mivel tudom hasznosan eltölteni szabadidőmet.

Az interneten keresgélve találtam rá a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Nyíregyházi Csoportjára. 2012-ben, miután felkerestem a csoportot, találkoztam Tóth Andrásnéval és kölcsönös szimpátia alakult ki köztünk, ezért elhatároztam, hogy részt veszek a csoport munkájában. Nagy örömmel vették tudomásul, hogy kicsit tudok varrni, mivel végzettségem ruhaipari technikus. Kezdetben nagy volt a hiány varrodai szakemberben, így Tóthné barátnőt, rokont hívott varrni, mivel adományok nem nagyon érkeztek.  Varrtunk minden félét, ami csak kellett. Mai napig varrunk, javítunk, amire szükség van, az én irányításom alatt.

Nemcsak a varrodai munkában veszek részt, ha kell, családot látogatunk, adományt gyűjtök, ha rendezvényre készültünk, ott álltam helyt. Szomorú dolgokkal is szembe kell néznünk, olykor-olykor. Nagyon szíven ütött az a látvány, (Guszev lakótelep) mikor üveg nélküli ablakok, bútor nélküli lakás fogadott bennünket. Nem hittem, hogy ilyen létezik A szegénység legmélyebb bugyra. Mára már sokkal több az adomány, viszont a mélyszegénységben élőknek most is épp olyan nehéz a helyzetük, mint régebben. A bútor adományokkal vagyunk bajba, hiszen adományok vannak, de nagyon sokuknak nincs pénzük az elszállítást finanszírozni.

2012-ben megbetegedtem, terápia volt számomra az önkéntes tevékenység, bízom benne, hogy egészségi állapotom még sokáig engedi, hogy minél több emberen segíthessek.