Bár egyre inkább bizonyított az önkéntesség és a jóllét közötti összefüggés, mindezidáig kevés sikerről számolhattak be a kutatások azon tényezők figyelembe vételével kapcsolatban, amelyek valószínűsítik a „boldogabb” emberek önkéntességbe történő önkiválasztását.

Egy Ricky N. Lawton és mások által jegyzett, az Egyesült Királyságban végzett kutatásban a szerzőknek sikerült jobban elkülöníteni az önkéntességnek az önkéntes személy jóllétére gyakorolt hatását, az az korrigálni tudták az önkéntességet megelőző szubjektív jólléti tényezőket, és ezáltal kimutatni, hogy az önkéntesség nem csak az egyén eleve meglévő boldogságával van összefüggésben, hanem az egyéni jóllétben (az önkéntesség következtében) bekövetkező pozitív változással is.

Korábbi kutatások (Binder and Freytag 2013; Meier and Stutzer 2008) kimutatták, hogy az önkéntes tevékenység számos, az egészséggel, önértékeléssel és pszichológiai jó közérzettel kapcsolatos pozitív eredménnyel jár. A szerzők említett kutatása viszont a szubjektív jóllétre fókuszál, az egyének saját, önbevallás alapon feltárt élményeire.

A szubjektív jóllét mérésekre helyezve a hangsúlyt a sztenderd gazdasági preferencia értékek helyett, megbecsülve az eredmények és tevékenységek valódi – nem pedig megjósolt – hatását az egyén jóllétére, tapasztalatibb szint kerül a figyelem középpontjába.

Az önkéntességgel és jólléttel kapcsolatos tényeket illetően vegyes képet kapunk. Némely tanulmány (Haller and Hadler 2006) semmilyen jólléttel kapcsolatos összefüggést nem talál, más kutatások (Greenfield and Marks 2004; Meier and Stutzer 2008) viszont pozitív kapcsolatra mutatnak rá. A bivariáns analízis csupán általánosságban képes megállapítani, hogy az önkéntesek szubjektív jólléte magasabb, mint a nem önkénteseké. Azaz lehetséges, hogy az eleve magasabb szubjektív jóllétet élvező egyének hajlamosabbak önkénteskedni, viszont ez esetben nem kerülnek számításba vételre azok a tényezők, amelyek valószínűsítik a boldogabb és egészségesebb emberek önkiválasztását az önkéntességbe. Egyéb, szubjektív jóllétet eredményező társadalomdemográfiai tényező korrekciója segít enyhíteni a problémát, de nem képes teljesen kezelni a kihagyott változók miatt fellépő torzítást. A recenzált kutatással pontosabb becsléshez jutunk az önkéntesség szubjektív jóllétre gyakorolt hatásának vonatkozásában, mivel elkülönítésre került az önkéntességet megelőző jólléti szint, és ezáltal csökkent a fordított irányú ok-okozati összefüggés (az önkéntességtől válunk-e boldogabbá, vagy a boldogabb emberek nagyobb valószínűséggel önkénteskednek?) torzító hatása.

A kutatásról és az alkalmazott statisztikai módszerekről részletesebben a forrásban jelölt angol nyelvű tanulmányban olvashat az érdeklődő.

A szerző: Kövi László

Forrás:

Does Volunteering Make Us Happier, or Are Happier People More Likely to Volunteer? Addressing the Problem of Reverse Causality When Estimating the Wellbeing Impacts of Volunteering by Ricky N. Lawton, Iulian Gramatki, Will Watt, Daniel Fujiwara – in Journal of Happiness Studies, https://doi.org/10.1007/s10902-020-00242-8

Binder, M., & Freytag, A. (2013). Volunteering, subjective well-being and public policy. Journal of Economic Psychology, 34, 97–119. https ://doi.org/10.1016/j.joep.2012.11.008

Meier, S., & Stutzer, A. (2008). Is volunteering rewarding in itself? Economica, 75(297), 39–59. https ://doi. org/10.1111/j.1468-0335.2007.00597 .x.

Haller, M., & Hadler, M. (2006). How social relations and structures can produce happiness and unhappiness:

An international comparative analysis. Social Indicators Research, 75(2), 169–216. https ://doi.org/10.1007/s1120 5-004-6297-y.

Greenfield, E. A., & Marks, N. F. (2004). Formal volunteering as a protective factor for older adults’ psychological well-being. The Journals of Gerontology Series B: Psychological Sciences and Social Sciences, 59(5), S258–S264. https ://doi.org/10.1093/geron b/59.5.S258.

Meier, S., & Stutzer, A. (2008). Is volunteering rewarding in itself? Economica, 75(297), 39–59. https ://doi.org/10.1111/j.1468-0335.2007.00597 .x.