Ahhoz, hogy megválaszoljuk a címben feltett kérdést, először érdemes jobban megvizsgálnunk az önkéntesség témakörét. Ehhez D. Babos Zsuzsannát hívjuk segítségül, aki a téma elismert szakértője, több tanulmányt és kutatást publikált és jelenleg az ELTE PPK Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézet oktatója.

A 2020-ban megjelent „Az új típusú önkéntesség azonosítása a nemzetközi és a hazai szakirodalomban” c. tanulmányában felvázolja a hagyományos és az új típusú önkéntesség közti különbségeket. Először is érdemes tisztáznunk, hogy pontosan mit is értünk önkéntesség alatt. Minden esetben a társadalmat szolgáló tevékenységről van szó, amiért pénzbeli juttatást nem kapunk és a legfontosabb, hogy kötelezettség nélkül, a saját elhatározásunkból végezzük. Mára ennek két típusát különböztetjük meg. A hagyományos önkéntesség jellemzően mások megsegítését célzó viselkedésforma, mint például étel- vagy ruhaosztás, idősgondozás, természeti katasztrófák károsultjainak támogatása stb. Ezzel szemben az új típusú önkéntesség, jellemzően érdekalapú, és motiváció tekintetében a tudás, élmény- és tapasztalatszerzés vagy a kapcsolatrendszer kiépítése áll a középpontban (D. Babos, 2020).

Ennek a két típusnak egyfajta keveréke az a jelenség, melynek az információs társadalom és a digitális írástudás rohamos fejlődése nyújt táptalajt. Ez nem más, mint az interneten virálissá váló, majd az egész világon végigsöprő, bizonyos társadalmi problémákat reflektorfénybe helyező akciók. Ezeknek a lényege, hogy felhívják a figyelmet különböző fontos ügyekre. Az elmúlt néhány év egyik legnépszerűbb ilyen kezdeményezése az úgynevezett „trashtag”. A szó maga a hashtag kifejezésre utal, mely a különböző online szociális felületeken nagyon gyakran előforduló jelölés, de úgy lett átalakítva, hogy a „trash” (angolul:szemét) előtaggal már az akció alapötletét hangsúlyozza. Ez nem más, mint hogy bárki kiválaszt egy hulladékkal erősen szennyezett területet a saját lakókörnyezete közelében, megtisztítja és erről egy előtte/utána fotót feltölt valamilyen online közösségi oldalra. Ennek a haszna kettős: egyrészt a szemétszedéssel tisztul a környezetünk, másrészt környezettudatos viselkedésre buzdít másokat.

Ilyen kezdeményezéseknek se szeri se száma az interneten, és a fent említett példához hasonlóan jópár másik is globális méretűvé nőtte ki magát. Az egyik legelső ilyen jellegű kezdeményezés, mely ennek a trendnek talán a legnagyobb katalizátora volt, az „Ice bucket challenge”, mely semmi másról nem szólt, mint hogy egy vödör jeges vízzel kellett leönteni saját magunkat, és ezt videó formájában megosztani a világhálón. Az akció kitalálói az ALS nevű betegségre szerették volna felhívni a figyelmet, és buzdítani másokat, hogy támogassák a kutatásokat a témában. Ez olyan jól sikerült, hogy rövid idő alatt hatalmas tömegek gyártották az ilyen tartalmakat, és rengeteg világsztár is csatlakozott a kezdeményezéshez.

A felsorolást hosszú oldalakon keresztül lehetne még folytatni az egy hónapos bajusz- és szakállnövesztő „Movember”-től kezdve, a különböző olvasást népszerűsítő kihívásokon át, a mellrák elleni védekezés fontosságát hangsúlyozó „Pink month”-ig.

Ezzel kapcsolatban egy játékra invitálunk Téged. Írd meg nekünk kommentben, hogy Te milyen ügy melletti kiállást tudnál elképzelni hasonló módokon, és a legnépszerűbb ötletről egy külön blogbejegyzéssel jelentkezünk oldalunkon. Ki tudja, lehet, hogy Te indítod el világhódító útjára a következő netes szenzációt.

A szerző: Toronyi-Tóth Alexandra

Forrás: D., Babos Zsuzsánna (2020):Az új típusú önkéntesség azonosítása a nemzetközi és a hazai szakirodalomban. In: Csehné, Papp Imola; Kraiciné, Szokoly Mária (szerk.). Budapest, Magyarország : Akadémiai Kiadó (2020)