Az önkéntesség és a karitatív munka a társadalom számos szintjén megjelenhet. Mégis, a jótékonyság és az altruista szemlélet általában ott próbál meg érvényesülni, ahol az ember életminősége hosszabb vagy rövidebb időre megváltozott. Természetesen az is kell az önkéntesek megjelenéséhez, hogy egy ügy a nyilvánosság elé kerüljön, beszéljenek és tudjanak róla. Nem kétséges, hogy Budapest központi részén egy szegregátum felhívja a figyelmet magára. Mihály Bulcsú írása a budapesti Hős utcai szegénytelepen folyó karitatív munkát mutatja be, rávilágítva az önkénteseket érintő nehézségekre.
A tanulmány „Gans: Mire szolgálnak az érdemtelen szegények?” című kutatását veszi alapul. Az amerikai szociológus munkájából kiindulva a szegregátum funkcióját vizsgálja, választ keres arra a kérdésre, hogy milyen szerepet tölt be egy szegénytelep a város szívében. A telep társadalmi szerepén túl reflektál a koronavírus hatására is. Mihály Bulcsú a Kontúr Egyesület alelnökeként a karitatív munka megváltozását, nagyobb fókuszú megjelenését tapasztalta a járvány időszakában. A Kontúr Egyesület a nyolcadik kerületi szegregátumban folyó civil aktivitásával országos figyelmet is kapott. A Hős utcai szegénytelepen élőkkel számos alapítvány foglalkozik, több profillal rendelkező szervezet nyújt számukra segítséget, mégsem történik tartós változás.
Ezen problémára keres magyarázatot Mihály a Gans által bemutatott szegénység funkciók felhasználásával. Hat funkció megjelenését hangsúlyozza, melyek leginkább jellemzőek a fővárosi szegregátumra. A Hős utcai szegénytelep első funkciójaként említi a szegényügy harcosai számára
biztosított munkalehetőséget. Gans ezen funkciója olyan szempontból legitimálja az érdemtelen szegények szerepét, hogy munkát biztosítanak a középosztály szakképzett dolgozói számára, jelen esetben a szociális munkások, közösségfejlesztők részére. A belvárosi szegregátum is betölt egy ilyen funkciót. Mivel jelenleg átfogó önkormányzati program nincs a telep strukturális változására, így a szervezetek, egyesületek egy-egy problémára orientált program megvalósítását végzik. Jól felépített szociális program nélkül ezt a funkciót is képes betölteni a szegénytelep.
A következő funkció a sajtó és a média által betöltött szerep. A különböző riportok a szegénytelepen élőkről meghatározóak a stigmatizálás szempontjából. A szerző szerint nem elhanyagolható tény, hogy egy riport mikor készül, milyen oldalról mutatja be szegénységben élők életét. Gyakran lehet hallani, hogy nincs negatív reklám, hiszen akármilyen szemszögből készül egy sajtótermék a szegregátumról, annak a hírnek érték lesz, még ha csak önkéntesek figyelmét hívja is fel a problémára.
További funkció a művészetben megjelenített szerep. A művészeket gyakran a provokatív tartalmak – mint a szegénység és a nyomor – vonzzák. A művészetben való megjelenés nem minden esetben erősíti a stigmákat, ám gyakori, hogy erre is felhasználják a társadalom peremterületén élők helyzetét. Erre is hoz példát a szerző, miszerint egy fotográfus készített képeket a szegregátumban élőkről, és szándékosan a nyomorra jellemző elemeket hangsúlyozta ki: a bűnt és a szélsőségeket. Azonban, ahogy Mihály is említi, egyesülete legfontosabb feladatának az ott élőkről alkotott reális kép kialakítását tűzte ki. Ennek nem tesz jót az érdemtelen szegényeknek nevezett személyek étkezési, higiénés szokásairól alkotott sztereotípiák erősítése a média és a művészetek által. A szegregátum gyakran a fővárosban való fellelhetősége miatt kap nagy figyelmet, sokszor kérik fel a Kontúr Egyesület dolgozóit is a telep bemutatására vagy csoportok vezetésére, ám a szerző kiemeli, hogy ezen akciók nem a telepen folyó aktív munkát idézik fel.
A szegregátum nemcsak a szakképzett szociális munkásoknak biztosít megélhetést, hanem az önkénteseknek és a karitatív munkát végzőknek is lehetőséget nyújt a társadalmat jobbító törekvések létrehozására. Az elfogadást és az egyenlőséget népszerűsítő önkéntes tevékenység sokszor rosszul sül el, gyakran sérülhetnek az ott élő gyermekek és felnőttek személyiségi jogai egy-egy, az elfogadást népszerűsítő médiaszereplés következtében. Mihály megemlíti, hogy ezen törvények és szabályok kevéssé tisztázottak az önálló akciók esetében, ám például a gyermekek jogaival foglalkozó Hintalovon Alapítvány segítségül szolgálhat a Hős utcai szegénytelep életének a közösségi oldalakon történő tudatosabb és felelősebb megjelenítésével.
A civilek megjelenése és szerepe is egy a szegregátum funkciói közül. A civilek szerves részét képezik minden társadalmi szerepvállalással járó tevékenységnek, azonban a telep felszámolását nem a civilektől várják, hanem az ottlakók bevonásával, részvételével igyekeznek folyamatosan megszüntetni a környék szegregátum jellegét – a helyiek feladatának pótlása nem célja senkinek. A telep felhívhatja a figyelmet a problémára, ám – ahogy a szerző is kiemeli – nemcsak a belvárosban van szükség civil akciókra, hanem a város zaján túl is.
Legfontosabb tanulságként említi a tanulmány, hogy sosem szabad az érintettek bevonása nélkül gondolkodni, hiszen az bizonyítottan nem lesz hosszú távon eredményes.
Az írás a Covid-19 és az urbanizáció említésén túl kiemeli még a média hatalmas felelősségét, felhívja a figyelmet a szerepeltetés jogi és etikai hátterére, valamint az önkéntes segítői attitűd megnyilvánulásának helyességéről is beszél. A segítségadás során, abban a hiszemben, hogy jót cselekedtünk, gyakran meg sem kérdőjelezzük tettünk helyességét, pedig a segítség minősége és mennyisége sem elhanyagolható szempont, ha önkéntes munkát végzünk vagy civilként tevékenykedünk egy szegénytelepen.
A szerző: Kara Fruzsina
Forrás:
Mihály Bulcsú: Mire jó egy szegénytelep a város közepén? - avagy tágabb kontextusok a
segítő szemszögéből egy városi szegregátum kapcsán.
https://konturegyesulet.weebly.com/hirek/mire-jo-egy-szegenytelep-a-varos-kozepen-
megjelent-mihaly-bulcsu-tanulmanya
A recenzión és a tanulmány elolvasásán túl érdekes lehet a Tilos Rádióban lezajlott
interjú meghallgatása is a koronavírus által okozott nehézségekről a Kontúr Egyesület
munkájában.
https://www.youtube.com/watch?v=6yk4zMJ_5P0