Fekete Éva ezen kutatásában azt vizsgálta, hogy a Charles Handy nyomán társadalmi alkimistának nevezett ötletgazdák, projektmegvalósítók milyen utat jártak be, amíg a társadalmi felelősségvállalás egy-egy szeleteként létrehozták műhelyeiket, intézményeiket, volt-e az életükben olyan mérföldkő, amely akár a pályamódosításig repítette őket, illetve milyen közös tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyeken stabilan nyugszik a hivatásuk. Ezeket az eredményeket illesztette bele a fiatalkori önkéntesség, közösségi szolgálat és a társadalmi felelősségvállalás hármasába. Ezekre a kérdésekre fókuszcsoportos vizsgálatok és kérdőíves felmérések adatait elemezve igyekezett válaszokat találni, kiemelve a négy terület közötti összefüggést.

A tanulmány felszínre hozta azokat a problémás területeket, amelyekkel szakemberként és döntéshozóként is dolgunk van, megmutatta, hogy a 16-18 éves korosztály magas érzelmi intelligenciával rendelkezik, és sok esetben nincsenek komplex ismereteik a témában. A harmadik szektort, mint olyant gyakorlatilag nem ismerik, összefüggést aközött, hogy a közösségi szolgálat és a társadalmi felelősségvállalás hogyan kapcsolódik össze alig látnak, melynek oka, hogy hangsúlyeltolódás van az iksz IKSZ tartalmi és adminisztratív oldala között az utóbbi felé.

A fiatalkori közösségi élmények formálják és felnőttkorig kísérik, formálják a személyiséget, egy-egy markáns élmény akár pályamódosításra is sarkallja azt, aki mutat némi szociális érzékenységet a társadalmi kihívások, demokratikus deficitek iránt., Ezt a tényt minden ötletgazda interjúja megerősítette. Az értékrendet átsorolja, kibontakoztatja a kreativitást, amely formabontó, mégis működő és hatékony megvalósításokat szül. Mindegyikük esetében aktív volt a fiatalkori közösségi részvétel.

A két lépcső között hiányzik néhány fok. A diákok úgy érzik, hogy a közösségi szolgálat a jelenlegi formájában nem alkalmas a társadalmi felelősség fajsúlyának szemléltetésére. A fiatalok vajmi keveset látnak bele nonprofit szervezetek tevékenyégi körébe, működésébe. Emellet érdeklődőek, és leterheltnek is érzik magukat és többen elmondták, hogy a közösségi szolgálat kötelező jellege demotiváló a számukra.

Az alkimisták társadalmi megítélése viszont jó, ez a kérdőíves vizsgálatból derült ki. Munkájukat elismerik és a társadalom döntő többsége úgy ítéli meg, hogy a személyes haszonszerzés ezekben a projektekben a megvalósítókat egyáltalán nem motiválja. Olyan jelzőkkel illették őket, mint optimista, tudatos, harcos. Szenvedélyes és elhivatott egyéniségeknek tartják őketezeket az embereket, akiket egyre szélesebb körben ismernek.

A jövő ezeké a fiataloké is, akik a társadalmi felelősségvállalás fontosságát érzik és értik. Ezt meglovagolva tartom fontosnak a láthatóság erősítését, – figyelembe véve az önkéntesség dinamikáját –, és egy olyan párbeszédet elindítani elindítását a szakma és a döntéshozatal között, amely az IKSZ továbbfejlesztésében alapja lehet a társadalmi tőke bővülésének, stabilizálódásának.

A szerző: Tóth Szandra Kitti

Forrás:

Fekete Éva, Önkéntesek a jövő alkimistái - A fiatalkorban végzett önkéntesség, közösségi szolgálat és a társadalmi felelősség kapcsolata (Vol. 6 (2019) No. 1 –Módszertan – Hazai Pálya DOI: 10.29376/parbeszed/2019/1/7)

https://ojs.lib.unideb.hu/parbeszed/article/view/2495/2511